Az ember társas lény. Nem számít, hogy mennyire küzd ellene, van egy belső vágya arra, hogy mások elfogadják és értékeljék. Én is sokáig abban a hitben éltem, hogy nincs szükségem senki másra és teljesen elleszek egyedül. Ezt azonban csak a csalódásom mondatta velem, miután általános iskolából átkerültem középiskolába. Valahol pedig mindig megmaradt bennem az a gyerek, aki második osztályban születésnapi bulikat szervezett.

Amikor eltűntek a tinédzser kor zavaró konfliktusai, ismét megtaláltam az utat, ahol egyszerre tudok önmagam maradni és mellette az emberek szeretetét is képes voltam kivívni. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy mindenkinek meg akartam felelni és segíteni akartam, ha bármilyen problémájuk volt. Az egészéges emberi kapcsolatok azonban valahol a két véglet között rejlenek. Azt tudom mondani, hogy most már sikerült egészen közel kerülnöm ehhez, de ettől függetlenül is mindig van mit tanulni.

Akkor sem kell félnünk mások ítéletétől, ha olyan komoly dolgokról van szó, mint az alkoholizmus. Nehéz beismerni, de az utóbbi években rengeteg rossz dolog történt velem és sokszor volt, hogy inkább az üveget választottam a terápia helyett. Sajnos ide jutottam és örültem, hogy nem maradtam örökre ebben a lukban, a Felépülök oldalának a segítségével. Az egyik nap hazaértem munkából és úgy voltam vele, hogy ez már tarthatatlan. Beírtam a keresőbe, hogy addiktológus és az első helyen a korábban említett oldalt adta ki.

Elképzelhetitek, hogy még a szobán sötétjében, egyedül is mekkora szégyen volt egy ilyen keresés. Mikor azonban felléptem a Felépülök oldalára, egy kicsit ki tudtam engedni. Sőt, még azt is mondhatom, hogy meghatódtam. Elsősorban azért, mert az oldal kedves és hívogató volt, másrészről pedig több olyan feliratot is láttam itt, minthogy van kiút, képes vagy rá te is.

Sokszor a függőségek között a legrosszabb dolog, hogy az ember nem talál reményt. A Felépülök oldala pedig már az első pillanatban ezzel szolgált nekünk. Elkezdtem hát nézelődni, hogy milyen addiktológus szakemberek érhetőek el náluk. Nem volt nehéz rátalálni erre a részlegre, elég volt csak a menüt használni. Nagyon örültem, hogy mindenkiről volt egy kép, ezért nem vakon kell belemennem az egyik programjukba.

Fontos volt számomra, hogy milyen addiktológus szakemberek fognak foglalkozni velem, egy picit azonban jobban meg szerettem volna érteni azt is, hogy mégis mi pontosan a problémám. A Felépülök oldalán pedig több tájékoztatót is el lehetett érni ebben a témában. Észre se vettem és már egy délután eltelt azzal, hogy itt olvasgattam. Nem éreztem azt, hogy ez az idő kárba veszett volna, inkább megerősítettek abban, hogy tényleg ez a helyes döntés és itt az ideje, hogy felhívjam a Felépülök oldalán található számot.

Nagyon diszkrétek és kedvesek voltak velem. Hallatszott már a telefonban is, hogy mennyire értenek a szakmájukhoz. Elmeséltem a helyzetemet és azt, hogy miként képzelem el a felépülést. Ők egy 28 napos felépülési programot ajánlottak nekem, amely során szinte újra megtanulhatom azt, hogy miként lehet függőség nélkül élni. Nagyon hálás voltam ezért a lehetőségért, úgyhogy rögtön igent mondtam rá.

A program működött és őszintén be merem most már vallani, hogy egyedül nem lettem volna képes arra, hogy kimásszak ebből. Fantasztikus érzés újra úgy beszélni a barátaimmal, hogy az alkoholizmus réme nem függ a fejünk fölött.